Elianor izgatottan figyelte, ahogy a postakocsi szélsebesen robog előre a kanyargós úton. A Mossmore város körül elterülő erdő kínálta varázslatos látvány elvonhatta volna a figyelmét, de ő csak arra tudott gondolni, hogy hamarosan megérkezik a nagymamája testvérének régi házához. Ahogy leszállt a kocsiról, az izgalom csak növekedett benne. Az útról egy szakaszt gyalog kellett megtennie, de csupán a hátizsákját és a botját cipelte, ami nem okozott számára nehézséget.

A kétszárnyú, kovácsoltvas kapu kő alapzata alaposan megszenvedte az elmúlt éveket. A kert növényei áthatolhatatlan őserdőként magasodtak a lány és az épületegyüttes közé. Alig tudta a kapuszárnyakat annyira szétfeszíteni, hogy áttuszkolja magát a résen. Elianor a ház kulcsával együtt érkezett levélből megtudta, hogy a Nightfair-birtok már tíz éve lakatlan, így maga sem sejtette, hogy mire számítson. Látogatóban nem jártak itt a szüleivel és sosem találkozott Lady Nightfair-rel.

Lassan elindult a ház felé, amely egy sziklás emelkedőn állt, ami Mossmore városa fölé magasodott. Az udvaron csodás árnyalatokban pompáztak a hatalmas rózsabokrok, az illatos levendulák, és az érzékeny selyemvirágok is, amelyeknek hihetetlenül puha tapintásuk volt. A kert egykor gyönyörű lehetett, most teljesen gondozatlanul burjánzott és benőtte a gaz. Az utak és a kerti bútorok nagy része már csak romokban bukkant elő, és az öreg kertesház is magán viselte a hosszú évek elhanyagolásának nyomait. Ahogy a növények alatt hajlongva közeledett a házhoz, Elianor megcsodálta a kétszintes épületet. A falak többnyire kőből épültek, és az ablakok vékony fémrácsokkal kerültek megerősítésre. A bejárati ajtó barna és nagyon régi volt, de az öreg zsanér és a kilincs még mindig szilárdan tartotta a helyén.

Elianor a levélben kapott kulccsal a zárhoz lépett, és bár nehezen, de engedett a lány erőfeszítésének. A bejárati ajtó kinyílt, egy kerek alapterületű előszobát fedve fel. A szíve hevesen dobogott, ahogy átlépte a küszöböt. Az első dolog, amit észrevett, hogy a ház hideg és nyirkos volt.

Az előszoba kopott  deszkapadlója recsegett-ropogott a lába alatt. A falakról és a mennyezetről pókhálók lógtak. Az ajtó mellett egy magasabb tükör állt, rozsdás keretből vetítette vissza a sötét szoba torz képét. Egy kis asztal volt a másik oldalon, rajta egy porladó, fonott kosárban száradó virágokkal és a mennyezet közepén egy ócska csillár, amely már régen elveszítette fényét. A falakat rozsdásodó fali gyertyatartók, foltos tapéták és néhány régi, rossz állapotban lévő festmény díszítette. Az ablakokat vastag sötétítő függönyök takarták, amelyek szinte teljesen elnyelték a bejövő fényt, így az előszoba kifejezetten barátságtalannak tűnt. Elianor azonban észrevette, hogy az egyik függöny kissé el van húzva, és egy apró résen át éles csíkban beáradt a délutáni napfény.

Az előszoba sötét és elhagyatott biztonsága vonzóvá vált a patkányok számára, akik könnyen találtak menedéket és fészkelőhelyet a közelben. Az öreg házban az évek során a patkányok száma elszaporodott, s ennek első jeleit Elianor a saját bőrén tapasztalta meg.

Ahogy még egyet lépett a helyiségbe, a sötétből három megtermett patkány ugrott a látókörébe, amik egyenesen a betolakodóra rontottak. A boszorkány egyik kezében ott volt a vándorbotja, de nem készült fel arra, hogy harcra használja, ahogy belép. Sikerült az egyik állatot visszavernie a botjával, de addigra a másik kettő a csupasz lábszárába harapott. A lány felsikoltott a fájdalomtól, hiszen jó ideje már nem érte komolyabb sérülés. Két kézzel markolva a botját végzetes csapást mért az egyik állatra, de a másik kettő még nem adta fel a harcot. Most is csak az egyiket sikerült elkerülnie, a másik a ruhájába csimpaszkodva még magasabban a lábába harapott, a térde oldalán. Elianor könnyes szemmel elkiabálta az összes káromkodást, amit csak ismert, és másodszorra is lesújtott. Két döglött patkány hevert a padlón, és a harmadik menekülőre fogta volna. Az előszoba nyugati végén lévő ajtó felé indult el. A lány gyorsan utána eredt, és még épp lecsaphatott rá, mielőtt az átbújhatott volna a faajtó tokja mellett, a vályogtéglába rágott repedésen. Elianor a kevés fénynél aggodalmasan szemlélte ezt a lyukat. Talán az ajtó még több patkányt rejt, s a sebeit sem ártana minél hamarabb ellátni... 

Hatalmas port kavarva félrehúzta a nehéz vászon-függönyöket. Azt remélte, hogy a napfény majd távol tartja a rágcsálókat. A halott virágok mellé, a kosárba tette a farkuknál fogva felemelt tetemeket, és kifordult vele az udvarra.

"Valahol kell lennie egy komposztáló ládának..."

Az ösvény szorosan a ház mellett haladva, észak felé vezette a lányt. Elianornak több helyen le kellett hajolnia a rózsabokrok ágai alatt, de gond nélkül tudta követni az egykor kőlapokkal fedett utat. A csapás végül egy kis tisztás mellett kanyarodott nyugat felé. A területen, a kert elvadult növényei között, lilás-rózsaszín, kék és zöld színű mágikus kristályok nőttek ki a földből: olyanok, mint amilyet ő maga is használt a varázslataihoz. A lányt meglepte, hogy ilyen értékes dologra bukkant ezen az elhagyatott helyen, hiszen a kisebb kristályok is tíz aranytallérért cseréltek gazdát abban az időben.

Elianor emlékeztette magát a feladatára és tovább haladt az ösvényen. Nem sokkal később azonban egy halott állat teteme hevert a kődarabok között. A patkány-dög még elég frissnek látszott, csupán a legyek zümmögték körül. A lány öklendezve a negyedik tetemet is a kosárba tette. Sejtette, hogy komoly rágcsáló problémával kell megküzdenie a továbbiakban.

Elianor elhaladt egy szobor mellett, amit szinte a felismerhetetlenségig belőttek az indák, majd a kövek között további tetemekre bukkant. Öt patkány hevert az ösvénynek ezen a szakaszán, holtan, puffadtan... Elianor megborzongott, aztán kelletlenül összeszedte ezeket a dögöket is.

Két elágazás után azonban megint patkánytetemek hevertek szerteszét. Nyolc kisebb-nagyobb dög feküdt az ösvényen. Ennek már a fele sem tréfa! Az állatok betegnek tűntek, bundájuk hiányos volt, a fejük pedig sebes. A lány folytatta a tetemek összegyűjtését. Bele sem mert gondolni, hogy a harapások, amik őt érték, milyen fertőzéseket juttathattak a szervezetébe.

Kisvártatva az ösvény ismét észak felé fordult, amikor egy összeomlott kerti melléképület szomorú maradványai hevertek a lábai előtt. Az elvadult növények és romok határán egyensúlyozva folytatta útját, oldalán a foszladozó, tetemszállító kosárral.

A kereszteződés után egy újabb patkány tetemre bukkant. Halk sóhajjal a túl gyorsan növekvő kupacra helyezte a dögöt. Ahogy felemelte, egy vastag fonalat vett észre a földön. Ahogy alaposabban körbe kémlelt, jóval több fonalat vett észre: egy háló széttépett darabjait. Megjegyezte magának a helyet, de folytatta az útját.

Végül elérkezett a kert észak-nyugati sarkában ásott szemétégető-gödörhöz. Csak remélni merte, hogy itt találja, mivel ez a terület esett a legmesszebb a várostól és a háztól is. A kosarat és a tartalmát a gödörbe dobta, és megpróbált biztonságos helyet keresni az éjszakára, ahol elláthatja a sebeit. Remélte, hogy legalább valamelyik melléképületet biztonságosnak találja majd.

Elianor a kerítéshez közeledve látott egy üvegkupolát a lombok felett, a telek átellenes oldalán. A ház ajtajától délnek indulva, az ösvényt követve próbált meg eljutni hozzá.

A ház fala mellett egy kupac rozsdás fém keresztezte az ösvényt. Nem tűnt használható bútornak, és a szürkületben már nem ismerte fel, mi lehetett az. Óvatosan kikerülte, és tovább haladt dél felé.

Egy kereszteződés után kis kupac összeomlott, korhadt faanyagra bukkant, melyek részben az úton hevertek. A festék már nagyrészt felkopott az egykori kerti bútorról, de a maradványokból arra következtetett, hogy egykor talán pad lehetett itt.

A csapás keletnek kanyarodott, és talpa alatt egyszer csak megroppant valami. Csontok hevertek a kövek között szerteszét. Nem okozott számára gondot, hogy megállapítsa, ezek is patkányok maradványai. Kezdett tartani tőle, hogy az üvegházban sem lesz tőlük biztonságban.

A lány már látta az üvegház megcsillanó ajtaját az növényfal végén, amikor észrevette, hogy a növényzet sűrűjét valamilyen állat ösvénye szakította meg. A rés nem volt túl nagy, egy közepes testű kutya, róka vagy nagyobb macska is használhatta akár. Azonban most nem akarta tüzetesen megvizsgálni, így tovább haladt a célja felé.

Elianornak megvolt a magához való esze, hogy ne rontson csak úgy be egy neves boszorkány üvegházába. Először is egy fáklyára Fény varázslatot helyezett, majd alaposan megvizsgálta az ajtó kerületét és magát az ajtót, azonban semmit sem talált némi rozsdán kívül. Tehát óvatosan lenyomta a kilincset, de az ajtó nem engedett. A lány így végül egy hiányzó üveglap helyén próbált bemászni az üvegházba. Nem volt túl ügyes, így megvágta magát befelé menet.

A lány egy régi, poros és rossz állapotú üvegházba mászott be. A gyönyörű, viktoriánus stílusú épület belső része egzotikus növényekkel volt tele, amelyek életben maradtak, bár látszott, hogy gondozatlanul és elhagyatva voltak hosszú ideig. Az üvegházban sokféle növényt lehetett látni, mint orchideákat, broméliákat, átlagos szobanövényeket, gyógynövényeket és mérgező növényeket is. Az üvegház elrendezése jól átgondolt rendszert mutatott, a növények különféle rekeszekben és állványokon sorakoztak, hogy mindegyik megkapja a megfelelő fényt és szükséges vízmennyiséget.

Az épület állapota azonban szomorú látványt nyújtott. Az üvegajtó és az ablakok koszosak és repedezettek voltak, az üvegek egy része is hiányzott. A fémvázának egyes részei elrozsdásodtak, a tetején található kupola is megrongálódott. Az üvegház padlója és falai tele voltak pókhálóval és porral. A boszorkány munkaeszközei, állványok, cséplőgépek és vágóeszközök, a sarokban hevertek. A munkaasztalon és környékén különleges tárgyak is felbukkantak, mint egy kristályos üveggömb, amely a napfényből képes volt tüzet gyújtani. Az üvegházban uralkodó hangulat különleges, magával ragadó élmény volt a kis boszorkány számára. Bár az elhagyatottságot érezni lehetett, a növények élettel teliek és gyönyörűek voltak, ami ellensúlyozta az épület leromlott állapotát.

Elianor végül elvackolta magát az egyik kevésbé pókhálós állvány mellett, kiterített hálózsákján. Kimosta a harapásnyomokat és a vágást a kezén a kulacsában maradt vízzel, megállapította, hogy azt is újra kell töltenie reggel. Más híján egy letört aloe vera levéllel dörzsölte be a sebeket, majd reménykedve a legjobbakban, aludni tért.